Hírek

Összeállította: Ecsedi Zoltán

Összefoglalás

 

 

 Kimagasló számban fészkeltek a vízimadarak a projektterületen 2023-ban. Köszönhető ez a 2022-es őszi rendkívül csapadékos időszaknak, ami miatt a 15 szikes vizes élőhely többsége referencia vízszintű állapotba és fizikai kapcsolatba került egymással. Továbbá, hogy a 2022-es és 2023-as évben megvalósult közepes és magas szintű legeltetéses kezelés, különösen 2023-tól, már teljes egészében a projekt céljainak megfelelően, a szikes vizes élőhelyeket kedvelő madárfajok érdekében történt. 892 adatot gyűjtöttünk össze a fészkelő vízimadarakról. 744 pár partimadár fészkelt a projektterületen, amelyek jelentősen megugró állománya legjobban jellemzi a szikes vizes élőhelyek javuló természeti állapotát. A projekt szempontjából kiemelt jelentőségű vízimadár (5 faj) 105 párja fészkelt a projektterületen. Minden faj közül kimagaslóan nagy állománya alakult ki a bíbicnek (356 pár), a gólyatöcsnek (234 pár), a gulipánnak (103 pár), a piroslábú cankónak (43 pár), a böjti récének (27 pár) és a feketenyakú vöcsöknek (19 pár). A vonulási adatok elemzése egy éves ciklus után még nehéz, mert még nem mutat vizsgálható tendenciákat. Az azonban elmondható, hogy a karakter récefajok kimagasló számban érintették a projektterületet vonulásuk során, böjti réce max. 700, kanalas réce 1700 és barátréce közel 90 példányban időzött nálunk, míg a nagy goda max. példányszáma is majdnem elérte az 1000-es nagyságrendet. A vizsgált fajok kora őszi vonulása a tartós aszály miatt - még ilyen kiemelkedő csapadékbőségű évben, mint a 2023-as volt is - majdnem teljesen kimaradt.

Bevezetés

A Szikes Vizes Élőhelyláncolat LIFE projekt elsődleges célja a 15 szikes vizes élőhely jelentős mértékű kiszáradásának megakadályozása. A száraz állapotból a referencia vízszintű állapotba való elmozdulás folyamatára, valamint a legeltetés kezelés intenzitásának és szerkezetének változására legjobban és leggyorsabban talán a karakter madárfajok reagálnak, betelepüléssel és állományváltozással. A változás mértékének meghatározásához szükséges a vonuló karakter fajok (vörösnyakú vöcsök, feketenyakú vöcsök, kis lilik, böjti réce, kanalas réce, barátréce, kék vércse, széki lile, piroslábú cankó és nagy goda) kéthetes számlálása, és karakter fészkelő párok (vörösnyakú vöcsök, feketenyakú vöcsök, böjti réce, kanalas réce, széki lile, piroslábú cankó és nagy goda) számának meghatározása. Szintén célunk, hogy megállapítsuk a projektterület tényleges ökoszisztéma-szolgáltatás pénzbeli értékét, ezért elvégezzük az összes fészkelő vízimadár párok számának felmérését is.

Fészekalj kijelölés

Fészekalj

A kiemelt jelentőségű, karakter sziki fészkelő madárfajok jellemzése

A projektben tíz kiemelt jelentőségű, a szikes vizes élőhely különböző szukcessziós fázisait (szikes rét, szikes tó, szikes fertő) előnyben részesítő, ernyőfajnak számító madárfajnak segítjük a védelmét. Ebből a kis lilik, a kék vércse, és elsősorban a kanalas réce is a vonuló és táplálkozó fajok közé tartozik. A vörösnyakú vöcsök bár megjelent a Nagy-sziken, de viselkedése alapján még a revírtartó pár költési kategóriába sem sorolható. A feketenyakú vöcsök csak a Nagy-sziken fészkelt 19 párban a szokásos módon, fattyúszerkővel alkotott vegyes, laza telepben. A böjti, kanalas és barátréce, ahogyan ezt feltételeztük, csak akkor fészkel kimagasló számban, ha a fiókák felneveléséig elegendő mennyiségű víz marad a vizes élőhelyekben, vagyis ha a szikes vizes élőhelyek vízszintje referencia állapotba kerül. Idén ennek megfelelően a böjti réce 27 párban fészkelt a projektterületen. Három fészkét megtaláltunk, és két fiókát vezető családot is megfigyeltünk. A kanalas réce 10 párban fészkelt a projektterületen, ami rekordnak számít. Egy fészekaljat találtunk meg, amely egy vakszikes kamillával borított nagy szigeten épült vegyes bíbic, gólyatöcs és gulipán telepen. A teljes fészekalj madár általi predáció áldozatává vált. A barátréce csak a legmélyebb szikes fertő típusú élőhelymozaikon fészkelt 6 párban a Nagy-sziken és a Nyírő-réten, ahol fiókákat vezető két családot is megfigyeltünk. A széki lile nem jelent meg a projektterületen. A nagy goda idén a nagy víz ellenére sem telepedett meg (ennek okát még nem ismerjük!) a projektterületen, pedig a Nyírő-rét és Dankó-fenék szomszédságában fészkel a legnagyobb hazai és hortobágyi telepe a fajnak. Innen egy pár a Nyírő-rétre vezette és ott nevelte fel fiókáit. A piroslábú cankó 43 páros állománya alulmaradt a várakozásunknak a szikes vizes élőhelyek referencia vízszintű állapotához képest. Sajnos nagyon sok fészekalj, főleg madarak általi predáció áldozatává vált (lásd bővebben 1. táblázat).

 

 A partimadarak jellemzése

 A bíbic képzeletet felülmúló módon reagált a tavalyi év magas szintű legeltetésére, a referencia állapotú vízszintekre, és hogy ezzel egy időben a szántókon nem alakultak ki belvízfoltok. A projektterületen 356 párban fészkelt, és a költési siker, vagyis a fiókát röptető párok becsült aránya is 30-35% volt. A gulipán szintén kiemelkedő számban, 103 párban költött négy helyen (Nagy-szik, Nyírő-rét, Magdolna-lapos, Kis-Magdolna-lapos) és 70-80%-os költési sikerrel. A gólyatöcsnek már évek óta kialakult egy közel 200 páros többnyire állandó számú állománya, főleg a Nagy-sziken, Nyírő-réten, Magdolna-lapos és Kis-Magdolna-laposban. Idén ismét főleg ezeken a helyeken összesen 234 pár fészkelt, aránylag jó, 30-40%-os költési sikerrel (lásd bővebben 2. táblázat).

 

Fészkelési sikeresség monitorozás

Az egyéb vízimadarak jellemzése

 Az ideális vízügyi állapotok természetesen növelték az egyéb vízimadarak állományát is. Azonban az is jellemző volt, hogy csak a szikes tó és szikes rét típusú élőhelyeket preferáló fajok esetében történt meg ez a változás, a mocsári élőhelyeket kedvelő fajoknál (gémfélék, guvatfélék stb.) nem emelkedtek az állományok. Mindez köszönhető a 2022-es és 2023-as évben megvalósult közepes és magas szintű legeltetésnek, ami 2023-tól már teljes egészében a projekt céljainak megfelelően, a szikes vizes élőhelyeket kedvelő madárfajok érdekében történt. A szikes vizes élőhelyek természeti állapotát javító hatások eredményeként több helyen kialakultak dankasirály-, fattyúszerkő- és fehérszárnyú szerkő-telepek, amelyek nem minden évben jellemzőek a projektterületen. Látványosan nőtt a két vadászható vízimadár (nyári lúd, tőkés réce) fészkelő állománya és a felnevelt fiókák száma is (lásd bővebben 3. táblázat). Bizonyítottan fészkelt a nyílfarkú réce is a projektterületen, amelynek már évtizedek óta nem ismertünk biztos fészkelését itt.

 1. táblázat. A kiemelt jelentőségű, karakter vízimadár fajok (feketenyakú vöcsök, böjti réce, kanalas réce, barátréce, piroslábú cankó) fészkelő párjainak száma a projektterület 15 vizes élőhelyén

Fészkelő madarak/víztestek számai	*1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.	11.	12.	13.	14.	15.	Összesen
Kanalas réce	3	0	0	2	1	0	0	0	0	4	0	0	0	0	0	10
Böjti réce	5	0	0	2	3	1	1	0	2	7	0	1	2	2	1	27
Barátréce	1	0	0	0	0	0	0	0	0	5	0	0	0	0	0	6
Feketenyakú vöcsök	19	0	0	0	0	0	0	0	0	0	0	0	0	0	0	19
Piroslábú cankó	21	0	0	0	1	1	1	0	3	8	2	0	3	3	0	43
Összesen	49	0	0	4	5	2	2	0	5	24	2	1	5	5	1	105

 

 2. táblázat. Partimadár fajok (gulipán, gólyatöcs, kis lile, bíbic, piroslábú cankó, sárszalonka) fészkelő párjainak száma a projektterület 15 vizes élőhelyén 

Fészkelő madarak/víztestek	*1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.	11.	12.	13.	14.	15.	Összesen
Gulipán	41	0	0	1	6	0	0	0	0	55	0	0	0	0	0	103
Gólyatöcs	142	0	0	17	0	0	0	0	13	59	0	0	2	1	0	234
Kis lile	4	0	0	0	0	0	0	0	0	1	0	0	0	0	0	5
Bíbic	109	0	0	6	45	0	6	1	11	104	17	2	36	13	6	356
Piroslábú cankó	21	0	0	0	1	1	1	0	3	8	2	0	3	3	0	43
Sárszalonka	1	0	0	0	0	0	0	0	0	1	0	0	1	0	0	3
Összesen	318	0	0	24	52	1	7	1	27	228	19	2	42	17	6	744

 

 3. táblázat. A vadászható vízimadárfajok fészkelő párainak száma a projektterület 15 vizes élőhelyén 

Fészkelő madarak/víztestek	*1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.	11.	12.	13.	14.	15.	Összesen
Nyári lúd	24	0	0	0	0	0	0	0	6	20	8	0	0	0	9	67
Tőkés réce	15	0	0	3	9	0	1	0	3	20	0	0	3	2	0	56
Összesen	39	0	0	3	9	0	1	0	9	40	8	0	3	2	9	123

 

Megjegyzés:

* 1. Nagy-szik, 2. Cigli-tó, 3. Csürhekúti-lapos, 4. Kis-Magdolna-lapos, 5. Magdolna-lapos, 6. Gucsit-tó, 7. Kis-Gucsit-tó, 8. Kadarcs-vízfolyás, 9. Kertész-lapos, 10. Nyírő-rét, 11. Dankó-fenék, 12. Kis-Dankó-fenék, 13. Daru-fenék, 14. Daru-lapos, 15 Karinkó-fenék.

 

 Vonuló vízimadarak

 Hat vonuló vízimadárfaj esetében jelenítünk meg eredményeket a következő ábrákon: 

 Böjti réce állománydinamikája:

 Kanalas réce állománydinamikája:

 Barátréce állománydinamikája:

 

Feketenyakú vöcsök állománydinamikája:

 Nagy goda állománydinamikája:

 

 Piroslábú cankó állománydinamikája:

 

 

 Piroslábú cankó (Oláh János fotója)

Piroslábú cankó territórium térképe 2023-ban a projektterületen

Piroslábú cankó fészekalj

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A beszámolót összeállította: Zalai Tamás

Vöröshasú unka (Bombina bombina)

Egy vizes élőhely rehabilitáció akkor sikeres, ha a területen a lehető legnagyobb egyedszámban állandósul a víztestre jellemző élőlények mennyisége.

Ennek megfelelően a területen előforduló, Natura 2000 közösségi jelentőségű kétéltűfajok állományváltozását is monitorozzuk a projekt során.

A vöröshasú unka (Bombina bombina) monitorozása sávos transzekt módszerrel történik. A 15 víztestben, víztestenként három, 10 méter széles, a vizes élőhelyet átszelő sávos transzekt került kijelölésre. A feljárt transzektekben a megfigyeléssel és hang alapján az észlelt egyedek felmérésre kerül sor. A bejárások április, május és június hónapokban, egy-egy alkalommal történnek.

 

A tizenöt víztestenkénti, három-három transzekt elhelyezkedése

 

Három transzekt esetében egyetlen alkalommal sem került elő a faj, ezek a következő helyszínek:

• Cigli1
• Cigli2
• Csűrhekúti-lapos1.

 

Ezen vizes élőhelyeken nem volt vízborítás, ez a magyarázata, hogy nem került elő kétéltű észlelési adat. A többi víztest esetében legalább egy esetben előkerült a célfaj. A felmérés utolsó szakaszában, a leszáradt transzektekről sem volt kimutatható a vöröshasú unka. A faj kimutatását jelentősebb volt, ha nagyobb volt a vízfelület és a vízmélység is változó volt akár a transzekten belül is. Sem az időjárási, sem az állattartáshoz kapcsolódó mozgások, változások nem befolyásolták a felmérést. A vizek összehúzódását követően, kisebb koncentrálódás volt tapasztalható a víztestek kiterjedése és az észlelt egyedszámok között.

Átlagolt vízmélységek (a három transzekt átlagai) és a megfigyelt és hallott egyedszámok

 

Gőte monitorozás (csapdás módszerrel)

A gőtefelmérést április 16. és május 17. között végeztük. Az átalakított műanyag palackok (10 darab egységenként) mintaterületenként egy sorban tíz méterenként kerültek kihelyezésre, a késő délutáni órákban és következő hajnalban kerültek ellenőrzésre és begyűjtésre. A csapdák jól látható a víz fölé magasodó műanyag pálcákkal kerültek fixálásra. A pálcák átmérője nem tette lehetővé, hogy pl. madarak rászálljanak és arról megközelítve predálják esetlegesen azok tartalmát. Ahol lehetőség volt, ott az eltérő vízmélységű helyekre kerültek ki a csapdák. A Cigli-tó esetében nem kerültek ki a csapdák a területre, mert nem volt alkalmas egybefüggő vízfelület és vízmélység a kihelyezéshez, már az első alkalommal sem.

Gőtecsapdák kihelyezése

Gőtecsapdák

Az első mintavételezési körben nem sikerült semmit sem fogni, valószínűleg túl hidegek voltak a vizek. A későbbi időpontokban sárgaszegélyű csíkbogár (Dytiscus marginalis) lárvák és kifejlett egyedek is kerültek a csapdákba. Valamint vöröshasú unkák (Bombina bombina) is kis számban. A protokoll szerinti felmérés során nem sikerült gőtefaj befogása, figyelembe véve az egyedfejlődés össze szakaszát.

A beszámolót összeállította: Petrovics Nikolett

Bevezetés

Természetes vízjárás Rehabilitáció egy hortobágyi vizes élőhely-láncolat vízhiányának felszámolása érdekében című projekt keretein belül makroszkopikus vízi gerinctelen vizsgálatokat végzünk, azzal a céllal, hogy nyomon kövessük a projekt céljául kitűzött élőhelyrehabilitáció hatását a gerinctelen közösségre. Jelenlegi jelentésünkben a projektterület 2023. évi alapállapot felmérésének eredményeit mutatjuk be.

A makroszkopikus vízi gerinctelenek a vízi élőlényközösségek egyik meghatározó képviselőik. Nagy szerepet töltenek be, mint lebontó szervezetek, ugyanakkor táplálékkén, és ragadozóként is szabályozzák a vízi élővilágot. Az ökológiai igényeik jól ismertek és életciklusuk is elég hosszú ahhoz, hogy kimutatható legyen rajtuk a környezeti tényezők változása. Így kisebb változásokat is jól indikálnak, ezért használják őket a felszíni vizek ökológiai állapot értékelésében.

A vízi makrogerinctelenek a szikes vízterek élőlényközösségeiben is kiemelkedő szerepet töltenek be. A szikesekben egy az élőhelyre jellemző speciális közösség alakul ki, mely közösség általában jól elkülönül az álló édesvizek közösségeitől. A szikes vagy szikes jellegű vízterekben az ubikvista, tágtűrésű makrogerinctelen fajok mellett megtalálhatóak a szikesek jelleget tűrő (halotolerant) fajok, a szikesekben tömegesen előforduló (halofil) és csak a szikesekben előforduló (halobiont) fajok egyaránt. 

 A vízi gerinctelenek mintavétele a projektterületen

A projektterület 15 elkülönülő vizes élőhelyet foglal magába. Minden vizes élőhelyen 3-3 mintavételi ponton gyűjtöttünk makrogerinctelen mennyiségi és faunisztikai mintákat (1. ábra), 2023.05.22-24 között. Emellett, a Nagy-szik területén kijelöltünk két kontroll mintavételi pontot, mely területen, már egy korábbi LIFE projekt keretén belül, rehabilitációs munkákat végeztek és visszaállították a terület természetes vízjárását. 

 

A mennyiségi mintavétel során egy meghatározott alapterületről gyűjtöttük a makrogerinctelen mintákat, így nem csupán a fajok jelenléte alapján tudjuk összehasonlítani a mintavételi helyeket, hanem az előforduló fajok mennyisége, egyedszáma is képezi az összehasonlítást. Ezt a mintavételi módszert egészítettük ki faunisztikai felméréssel, hogy a lehető legtöbb fajt begyűjtsük a mintavételi területről.

Eredmények és értékelésük.

A mennyiségi mintavételek során összesen 49076 makrogerinctelen egyedet gyűjtöttük, melyek 108 taxonba sorolhatók (csigák - 6, piócák - 1, felemás lábú rákok - 5, kérészek - 1, szitakötők - 7, vízi poloskák - 15, vízi bogarak - 61, tegzesek - 1, kétszárnyúak- 10, gyűrűsférgek – 1). Legnagyobb fajszámban vízi bogarakat gyűjtöttünk, élőhelyenként átlagosan 17 fajt, valamint a kétszárnyúak közé sorolható árvaszúnyogokat gyűjtöttünk a legnagyobb egyedszámmal, élőhelyenként átlagosan 6611 egyedet. Emellett, a vízi poloskák fordultak elő nagy faj és egyedszámmal a területen. A mennyiségi mintavételekből arra következtethetünk, hogy a projektterület élőhelyein a szikesekhez hasonló a vízi makrogerinctelen közösség van jelen, ugyanakkor a közösség részét képezik olyan taxonok fajai, melyek nem jellemzőek a szikes vizek makrogerinctelen közösségeiben. A közösséget domináló fajok a vízi poloskák, vízi bogarak és a kétszárnyúakon belül az árvaszúnyogok.

A faunisztikai mintavételek során összesen 2321 egyedet gyűjtöttünk, melyek 9 magasabb rendű taxon 115 taxonjába tartoznak (ebből 80 faj szinten azonosítva): csigák - 5, piócák - 1, felemáslábú rákok - 4, kérészek - 1, szitakötők - 8, vízi poloskák - 24, vízi bogarak - 66, kétszárnyúak - 6.

A szikesekhez kötődő fajok vizsgálata során kimutattuk, hogy projektterületen előforduló taxononk 46,8%-a sorolható a szikeseket toleráló vagy azokhoz köthetőfajok közé. Azonban, mindössze egy faj, a Enochrus hamifer sorolható halobiont (csak szikesekben fordul elő) kategóriába, valamint 12 faj sorolható halofil (vannak adatai édesvízből, de szikesben tömegesen fordul elő) kategóriába. Az egyetlen halobiont fajt a Kis-Dankó-fenék élőhelyen gyűjtöttük. A halofil fajok a teljes projektterületen előfordulnak, azonban a Cigli és a Daru-fenék élőhelyeken kis faj- és egyedszámban. A Nagy-szik és a kiegészítő kontroll mintavételi helyeken gyűjtöttük a legtöbb halofil fajt (8 faj). A halotolerant taxonok egyenletesen oszlanak el a teljes projektterületen, azonban a legtöbb taxon esetében kis egyedszámmal fordulnak elő. A Nagy-sziken kijelölt kontroll mintavételi helyeken a legmagasabb a szikesekhez kötődő taxonok aránya (72,7 %), mely érték nem a szikesekhez kötődő fajok nagy számából adódik, hanem a szikeseket nem toleráló fajok hiányából. A szikesekhez kötődő taxonok arányértékeit az 2. ábrán mutatjuk be.

2. ábra: A szikes élőhelyekhez kötődő taxonok aránya a projektterület élőhelyein

 

Összegzés

Makroszkopikus vízi gerinctelen mintavételeket végeztünk 2023.05.22-24 között a Szikes, vizes élőhelyláncolat projektterületén. Mennyiségi és faunisztikai mintavételekkel tártuk fel a terület makroszkopikus vízi gerinctelen közösségének összetételét. Mind a mennyiségi, mind a faunisztikai eredmények alapján egy átmeneti állapotot figyelhettünk a szikesekre jellemző és az álló édesvizek közösségei között a területen előforduló makrogerinctelen közösségben. A területen jelen vannak szikesekhez kötődő taxonok, azonban a teljes közösségre vetített arányuk alacsony. Ez alól kivételt képez a Nagy-szik, ahol már korábban végrehajtottak egy élőhelyrehabilitációt. Az itt jelenlevő makrogerinctelen közösség összetétele nagymértékben hasonlít a szikesekre jellemző közösségre.

A beszámolót összeállította: Zalai Tamás

A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület által kijelölt löszvegetációs transzekteken a beporzó rovarfajok mennyiségét rögzítettük, az Európai Unió által elfogadott SPRING project (Strengthening pollinator recovery through indicators and monitoring) módszertana alapján, az alábbi felosztás szerint:

• mézelő méhek
• poszméhek (gyömbér, fekete-piros, teljesen sötét, sárga-fekete-fehér, sárga-fekete-piros)
• nagy méhek
• kis termetű méhek
• darazsak vagy vöröshasú méhek
• zengőlegyek (nagy, robosztus zengőlégy, kifejezetten poszméh-szerű zengőlégy, kifejezetten darázsszerű zengőlégy, fekete-sárga csíkos vagy foltos zengőlégy, egyéb zengőlégy)
• nappali lepkék (busalepkék, pillangók, fehérlepkék, boglárkalepkék, mozaiklepkék, tarkalepkék)

 

A mintavételezésre minden transzekt esetében három alkalommal került sor (május, június, július). Az 500 méteres transzekteket gyalogosan jártuk végig, 50 méterenként feljegyezve a beporzó rovarok mennyiségét.

Mintavételezés

A transzektek mentén található növényzet jobbára a löszgyepek, kötött talajú sztyeprétek élőhelyi kategóriába tartozik (Á-NÉR: H5a), mely kiemelt közösségi jelentőségű élőhely (6250*).

Lösztranszektek elhelyezkedése a projektterületen

A felvételezések során összesen 16 elkülönült csoport 1 834 egyede került elő.

A transzektenkénti átlagos csoportszám 9,8. Az átlagtól eltérően „alacsony” csoportszámot a 2-es (8), a 3-as és a 4-es (6), valamint az 5-ös transzekt (7) esetében, míg kiemelkedően magas csoportszámot a 6-os és 7-es transzekt esetében (13) észleltünk.

Az egyes csoportok maximális egyedszámai (összesítés):

Fajcsoport	Tr1	Tr2	Tr3	Tr4	Tr5	Tr6	Tr7	Tr8	Tr9	Tr10
mézelő méhek	46	1	2	-	-	13	19	10	11	1
fekete-piros poszméh	-	-	-	-	-	2	19	4	5	-
teljesen sötét poszméh	1	-	-	-	-	1	-	1	-	-
sárga-fekete-fehér poszméh	11	1	3	-	2	2	12	1	2	1
nagy méh	-	-	-	1	-	1	6	1	0	1
darazsak vagy vöröshasú méhek	1	-	-	-	-	-	1	-	1	-
kisméretű méh	1	-	-	-	1	1	10	21	5	5
nagy, robosztus zengőlégy	2	-	1	-	-	2	30	2	2	2
kifejezetten poszméh-szerű zengőlégy	-	-	-	-	-	1	-	-	-	-
fekete-sárga csíkos vagy foltos zengőlégy	1	1	-	1	1	5	8	2	1	4
egyéb zengőlégy	-	5	-	-	-	-	2	-	-	-
busalepke	342	19	50	68	44	105	122	151	71	42
pillangó	1	2	-	-	-	-	-	-	-	-
fehérlepke	5	-	28	3	8	3	5	6	6	10
boglárkalepke	31	7	6	6	27	15	21	9	20	21
tarkalepke	7	2	-	24	23	4	2	1	2	3

 

Összességében megállapítható, hogy mind a fajcsoportok száma, mind azok összegyedszáma szegényesnek mondható, ami összefüggésben van a virágos növények alacsony abundanciájával.

Koloncos legyezőfű

 

Tűzlepke (Lycaena dispar) monitoring

A monitoring során egy alkalommal jártuk végig a projektterület összes víztestét, gyalogosan 2023. május 31. és június 5. között. A Cigli-tó esetében csak részleges bejárás történt, mivel a területen nem volt tűzlepke számára alkalmas élőhely. A bejárásokat napos, meleg, szélcsendes napokon végeztük.

Tűzlepke élőhely

A bejárások során tűzlepke egyedeivel nem találkoztunk, aminek egyik oka az lehet, hogy ezek a víztestek a 2022-es évben teljesen kiszáradtak, így az újratelepülésük még nem történt meg.

Tűzlepke élőhely

A 2023-as évben bejárt transzektek:

A beszámolót összeállította: Zalai Tamás

 

A Szikes Vizes Élőhelyláncolat LIFE projekt keretein belül kiemelt figyelmet fordítunk a beavatkozások eredményeinek mérésére, hiszen csak így bizonyíthatjuk elképzeléseink helyességét, valamint az ezek alapján megvalósított kezeléseink eredményeit.

Löszgyep

A pályázat egyik célkitűzése, hogy a virágos növényekben gazdagabb, alapvetően lösznövényzettel borított területeken csökkentjük a legelő állatok mennyiségét, a legelőnyomást. Ennek érdekében a területen belül löszkíméleti zónákat jelöltünk ki, három formában. Vannak olyan területek, ahol a vegetációs időszak nagy részében villanypásztorral teljes mértékben kizárjuk a legelő állatokat, egyes területeken kikaróztuk a kíméleti területek sarokpontjait, ahol a pásztorok segítségével tartjuk távol az állatokat, a harmadik típusban pedig megmutattuk a pásztoroknak, mely területeket kíméljenek. A pályázati szakasz végén, az eredmények kiértékelésével tudjuk megállapítani azt, hogy melyik kezelés a legsikeresebb a löszgyepek védelmében.

Lila ökörfarkkóró dominálta gyep

A löszterületeken belül 10 löszvegetációs transzekten az edényes növények gyakoriságát egy ötfokozatú leíró segítségével rögzítettük (ordinális skála, 1-5), ahol 1 = ritka és 5 = nagyon gyakori.

Mintavételezés a transzekt mentén

A mintavételezésre minden transzekt esetében öt alkalommal került sor (április, május, június, július, szeptember). Az 500 méteres transzekteket gyalogosan jártuk végig, 50 méterenként feljegyezve a virágos növényeket és azok abundanciáját.

Felvételezés löszgyepen

A transzektek mentén található növényzet jobbára a löszgyepek, kötött talajú sztyeprétek élőhelyi kategóriába tartozik (Á-NÉR: H5a), mely kiemelt közösségi jelentőségű élőhely (6250*).

Lösztranszektek elhelyezkedése a projektterületen

Két transzekt esetében parlagi sas (Aquila heliaca) közeli fészkelése miatt az áprilisi felmérés kimaradt.

A felvételezések során összesen 63 növényfaj virágzó egyede került elő. A transzektenkénti átlagos fajszám nagyon alacsony, 24,9. Az átlagtól eltérően „magas” fajszámot a 4-es transzekt (33 faj) és az 5-ös transzekt (31 faj) esetében, míg kiemelkedően alacsony fajszámot a 8-as transzekt esetében (18 faj) észleltünk.

Magyar szegfű

2023-ban a területeken jelentős volt a gazosodás, több transzektben kiemelkedő abundanciával volt jelen a Carduus acanthoides. A faj az összes transzektben előfordult, összességében átlagosan 1,18 abundancia értékkel. Ezen felül jelentős a löszterületekre kevésbé jellemző „gyomfajok” jelenléte, mint a Capsella bursa-pastoris, Calystegia sepium, Daucus carota.

A gyepekben viszonylag kis abundanciával fordulnak elő a löszgyepi fajok. Egy esetben fordult elő a Phlomis tuberosa (1-es transzekt), a Salvia nemorosa 5 transzektben került elő, de átlag abundanciája csak két esetben haladta meg az 1-et. A Salvia austriaca viszont 7 transzektben volt jelen, jellemzően kis abundanciával. Az Ornithogalum kochii mindössze 3 transzektben került elő. A Potentilla arenaria 5, a Senecio jacobaea 7, míg a Dianthus pontederae 1 transzektben fordult elő. Az Euphorbia cyparissias 9 transzektben kerülz elő, néhol nagy abundancia értékkel.

Lecsepült veronika

Összességében megállapítható, hogy a vizsgált transzektek a löszgyepeken belül a löszlegelők, illetve szikes tájakba illeszkedő löszgyepfoltok altípusába tartoznak. Általánosságban a fajkészletük szegényes, egyes területeken kifejezetten rossz. Több transzektben erőteljesen érezhető a korábbi felszántás hatása.